Kíméletes talajhasználat

 

Összesen 6 hektárnyi területünk van, amelynek harmadát műveljük aktívan. A maradék 4 ha valójában nem pihen, hanem a talaj szerves anyag képződését elősegítő művelést folytatunk rajta. Ősszel, ahogy az utolsó zöldséget is betakarítottuk a vetésforgóban épp zöldségekkel hasznosított területről, kaszáló fűmagkeveréket vetünk a területre. A magkeverék olyan fajokból áll, amelyek a lehető legnagyobb zöld tömeget képesek fejleszteni (hibridperje, csomós ebír, magyar rozsnok, nádképű csenkesz). A következő két évben a kaszálóról szerves anyagot nem viszünk el, nem is kaszáljuk a területet, hanem szárzúzóval apróra szecskázzuk a növedéket kb. 2 havonta. Két év után feltörjük a kaszálót ősszel és előkészítjük a talajt arra, hogy a 3. év tavaszán újra zöldségeket ültethessünk bele. A vetésforgónk így csak 3 éves, de a nem termelő 2 évben aktívan pihen a föld, hiszen a termelődő szerves anyagot szecskázva a felszínen hagyjuk. Ez mint egy takaró védi a talajt a szélsőséges hőmérsékletektől és a vízkészletét is sokkal jobban meg tudja őrizni, illetve könnyen föl tudja venni a csapadékot, így egy esetlegesen lezúduló nagyobb eső nem okoz eróziót. Ilyen körülmények között, bolygatatlan talajban érzik igazán jól magukat azok a talajlakó élőlények (mikrobáktól egészen a vakondig), amelyek a felszínen folyamatosan termelődő szecskázott szerves anyagot humusszá alakítják. Talán még korai kijelenteni, de reményeink szerint ezzel a módszerrel a szerves trágya kijuttatását is ki tudjuk váltani. A módszer egyébként utánzása annak a természetes folyamatnak, ahogyan a legjobb minőségű csernozjom talajaink kialakultak. Ezek a talajok olyan sík területeken jöttek létre, ahol nem erdősült be a terület, hanem olyan füves növénytakaró alakult ki, amelyet természetesen nem kaszált és nem legelt senki és semmi, így az elpusztult, elszáradt növények folyamatosan visszakerültek a talaj felszínére, ahol a már említett folyamatok után humusz képződött belőlük. A jobb talajok 60-70 cm ilyen körülmények között képződött, humuszban gazdag, morzsalékos szerkezetű jó víz- és tápanyag gazdálkodású termőréteggel rendelkeznek. Gyakorlatilag a talajképződés a mi szerencsés éghajlati viszonyaink alatt magától végbemegy, csak idő kell hozzá és az, hogy a terület ne legyen bolygatva.

A talajképződés ellen hat, csökkenti a talaj szerves anyag készletét és a termőréteg vastagságát a művelés és az, ha a területről folyamatosan szerves anyagot viszünk el termés vagy szár formájában. Trágyázással természetesen lassítható a folyamat, de a talajképződés szempontjából valójában nem a trágya növények által közvetlenül hasznosítható tápanyagtartalma a lényeges (bolygatott, nem takart talajban ez hamar kimosódik), hanem a kijuttatott szerves anyag mennyisége, amelyen a talajlakó élőlények el tudnak szaporodni, lebontva és humusszá alakítva azt.

Saját tapasztalati példa a talajpusztulásra:

A belső kertben 2013-ban telepítettünk málnát és szedret. A töveket a belső kertünk azon részére ültettük, amelyet a szántónk végében levő 6-7 méter széles bokros, fás terület kiirtása után nyertünk. Az irtás után a gyökereket és tuskókat markolóval kiszedtük, hogy szép sima földünk legyen a növények ültetésére. Így elég mélyen meg lett bolygatva a talaj és meglepődve láttuk, hogy a termőréteg vastagsága 15-20 cm-rel vastagabb, mint tőle 5 méterre a szántón (ott kb. 30 cm a termőréteg vastagsága), ahol 100 éve minden ősszel ekével fordították a talajt, majd tavasszal vetettek bele. A régebbi földhasználók elmondása szerint trágyát nem szórtak a területre legalább 40 éve és sokszor a kukorica szárát is behordták, hogy fűtsenek vele. 100 év alatt tehát a talaj felső termékeny rétegének 40%-a tűnt el.  

Az említett talajképződést elősegítő vetésforgó más szempontból is előnyös. Mivel 2 havonta szecskázva van a terület, ezért a gyomnövények nem tudnak magot érlelni, így hosszú távon csökken a gyomosodás abban az időszakban is, amikor művelve van és zöldségeket termesztünk benne.

A pihentetett 2 évben egyszikű növények (fűféle növények) nőnek a területen, ami azért is hasznos, mert a zöldségnövények döntő része kétszikű növény, így nem tudnak olyan növénybetegségek és kártevők felszaporodni, amelyeknek a zöldségek lennének a gazdanövényei.

Végeredményben tehát 2 évig építjük a talajt, majd utána 1 évig romboljuk. Ez vélhetően egy hosszú távon fenntartható gazdálkodási modell.